Ezen a héten a corvinuson karrierexpo volt, ami mindig jó alkalom készleteim feltöltésére reklámtollakból, hűtőmágnesekből, illetve néhány irányadó újságból, amiket csak elvétve olvasok el. De nem csak tollgyűjtésre alkalmas gonoszmulti-standok várják a kedves látogatót, hanem ilyen finomságok is, mint például egy grafológus. Ez úgy működött jelen esetben, hogy írnom kellett egy levelet tetszőleges témából, melyen a kedves hölgy megpróbált "kielemezni". Eddig még - ha fenntartásokkal is - de hittem a grafológia tudományos megalapozottságában, viszont ez a nő teljesen lelombozott. Előszöris elkezdett kérdezgetni, hogy milyen dolgok érdekelnek, milyen szakos vagyok, majd mélyen a szemembe nézve adta elő, amit az íráspomból ki tudott "olvasni". Valójában általánosságokat mondott, méghozá horoszkóp-szinten. Szinte semmire sem volt jó az egész, hiszen az én "rideg tudásomat, dőre tagadásomat" nem lehet csak úgy megvenni egy ócska porszívóügynök dumával.
Azonban egy dologban egyetértettem - mihez egyébként jó grafológusnak sem kell lenni. Az írásképen látszott a struktúráltság - illetve néhol annak csak igénye, az, hogy világosan lássam a dolgokat, az aktuális helyzetet, a lehetőségeket, és a világot. Nem vagyok könnyű eset, szeretem rendszerbe tenni a megismert dolgokat - és bevallom őszintén - a teljesség igényével, ugyanis anélkül nem csökkenthető a bizonytalanságom az élettel, a világgal kapcsolatban. Persze ez nem azt jelenti, hogy őrült szellemként bolyongok a világban, amíg azt nem látom egészében. Akár a gazdaságban, itt is a növekvő trend számít; az, hogy érzem, a bizonytalanságom csökken az ún. exploráció előrehaladtával. Fontos motívum ez a viselkedésemben, akár a csecsemőknél - megpóbálják exploráln a körülöttük lévő tárgyakat, helyeket, embereket - hogy bizonytalanságukat csökkentsék. Hogy miért? Azért, hogy ne sírjanak. Mért érdekük nem sírni? Mert evolúciósan adaptív - azaz kifizetődő a nem sírás, mert nem halnak meg, így tovább tudják örökíteni a génjüket. Hogy ez mért jó? Mert az életet terjeszti. Na és itt a bökkenő, amire minden kérdés kilyukad, minden ide vezet: mért jó egy cselekvés, lény, idea, ha az élet igéjét terjeszti? Valószínűleg erre nincs válasz, illetve nemleges válasz fordulhat elő. Vannak értékek, erkölcsök, melyek általánosan, társadalomtól, kortól, függetlenek - azaz léteznek morális kategóriák - szerintem. Ha van jó és rossz, akkor az általánosságban áthatja az életet, vagy csak tudatos szinten interpretálható? Csak az ember/transzcendens foghatja fel őket és cselekedhet eszerint, vagy az egész világ így működik? Ha csak a tudat léte fakasztja jó és rossz kategóriák létét, akkor mi az alaptövény, amitől kezdve már ezek az értékek egzisztálnak? A szabad akarat az, ami választási alternatívákat generál? Talán. De menynire szabad ez az akarat, amikor indiai szeméttelepeken turkáló emberekre nézek. Vagy csak az individuális-jóléti társadalmakban létezhet? Önmagában a rendszer, amit emberek alkotnak - teremt szabad akaratot, vagy ezt "valakitől kaptuk"?
A bizonytalanságomat szeretném csökkenteni a megismerés által. Azonban meggyőződésem, hogy nem létezhet objektív megismerés, hiszen a beérkező jelek tömkelege egyedi kognitív struktúrákon megy át, ami maximum matematikai értelemben (mondjuk ha végtelenbe tartana az emberek száma) lehetne homogén, a konbinációk hatalmas száma miatt. Tehát ha gyakorlati értelemben nincs objektív megismerés, akkor kell lennie egy mércének, ami szerint a megismert dolgokat "bepakolom" a fejembe. Kellenek értékek, kell jó és rossz csoportosítás, kell minőségítélet, és nem tehetem meg, hogy mindent relativizálva kibújok az értékelés alól, így hagyom kihullani az érzelmeimet és így az emlékeimet.
Meggyőződésem, hogy az egész univerzum a maga végtelenségében megismerhetetlen, törvények szintjén is. Azonban a Föld kicsi. Mióta feljöttem Pestre, jelentősen lecsökkent a bizonytalanságom, és érzem, hogy fokozatosan egyre magabiztosabb vagyok a növekvő tudással és tapasztalással a hátam mögött.
Ezen tapasztalások rendszerbe foglalására használom majd ezt a blogot.
Gergő
